Kolozsvár főterének megcsúfolása

„Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá,
szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok,
amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által”
Rácz Norbert, unitárius lelkész 2009 nov.8.-án elhangzott Szentbeszédének alapgondolata, a kolozsvári unitárius templomban

Úgy gondolom, hogy a vasárnapi Istentisztelet mottójaként választott bibliai idézet nem volt véletlen választás és mindezért elismerés és dicséret illeti a fiatal lelkészt. Az igére épített prédikáció mélyen gyökerezett abba a szomorú valóságba, mely lelkükben rázta meg a kolozsvári, és hovatovább az erdélyi magyarságot. Kellett a buzdító szó, kellett az ébresztő, hiszen nagy veszély leselkedik ránk. Végül, nemcsak a Házsongárdi temetőben tűnnek el nagyjaink, vagy csak egyszerű magyarok sírjai, hanem, lassan a város központja is áldozatául esik az esztelen, bántó rombolásnak.

2009. november 5. szomorú napként vonul be Kincses Kolozsvár újkori történelmébe. Ezen a napon”avatták” fel a város Főterét. Azok, akik bábáskodtak ezen „történelmi” esemény szervezésén és megvalósításán, tulajdonképpen a város magyar történelmi események színterének felszámolását, a Főtér magyar jellegének megváltoztatását, eltörlését tűzték ki célul. Ez, a mostani többség hatalmi pozíciójával történő kérkedése, ami nem veszi figyelembe a Főtér történelmét, szerves összefüggését a város évszázados múltjával.

Város modernizálás leple alatt, már 1992-ben elkezdődtek a nagy átalakítási tervek életbeléptetése. Ez a gyászos emlékű, magyargyűlölő polgármester, Gheorghe Funar uralmának kezdete. Első lépése a híres Mátyás király lovas szobrán elhelyezett kegyeletsértő feliratos bronz tábla elhelyezése volt. A város magyar lakossága a Szent Mihály-templomban tartott istentiszteleten tiltakozott. 1994. januárjában újabb hatalmas magyar tiltakozás a basáskodó polgármester által kilátásba helyezett Mátyás- szobor elköltöztetése és tér átalakítási tervei ellen. Ugyanazon év júliusában több ezer magyar áll órákon keresztül, élükön a magyar egyházak vezetőivel, élő védőfalat vonva a tér körül, hogy megakadályozzák a dák és római történelmi leletek utáni kutatásokat. Augusztus 2, rendőrkordon biztosításával megkezdődik a Főtér feltúrása, miközben a karhatalmi erők képviselői durván lökdösték a tiltakozó magyarokat, nőket, időseket, gyerekeket egyaránt.

A mostani átalakítás, ezeknek a történelmet és a magyar vonatkozású emlékek meghamisítását és megsemmisítését követő sorozat eredménye. Az”avatási ünnepségen” említés sem történt arról, hogy a dísztér kialakítása 1890-ben kezdődött, miután a Szent Mihály templom körüli épületeket eltakarították. Nem szól az ünnepi beszéd, 1902. október 12-éről, a Fadrusz János alkotta remekmű, a Mátyás-szoborcsoport országos ünnepség keretében történt leleplezéséről. És a sort folytathatnánk.

Nem csoda hát, hogy a történelmi emlékeire oly kényesen vigyázó magyarok óriási felháborodással tiltakoztak az új polgármester Funárt idéző mesterkedésére. Ismét bebizonyosodott, hogy az úgynevezett multikulturalítás csak egy deklaratív szinten létezik és, hogy a húsz-százaléknyi magyarságot a városvezető megpróbálja semmibe venni. A kolozsvári magyar civil szervezetek, a magyar egyetemi diákság, jogosan fordított hátat, a díszbeszédet tartó polgármesternek, feléje fordítva tiltakozó feliratú tábláikat.

A régi, virággal, díszcserjékkel, fenyőfákkal díszített Főtér helyett, ma, egy sivár, lekopaszított teret talál az ide látogató. A szürke gránit kockakőborítás uralja a teret. Három, vagy négy lombhullató fát is ültettek, van néhány szökőkút, amelyek közül egyesek a járdára terítik a vizet, tervezőik esetleg a forró nyarakra gondolnak. És lesz korcsolya pálya, és lesz kirakó vásár, de lesz sörfesztivál és kitudja még mi minden, ami nem oda illő. Van, akinek ez tetszik. A kisebbség pedig marad a fájó emlékekkel, vagy talán az említett lelkész buzdítása mégis meghallgatásra talál!

Tatár Zoltán
Magyar Kultúra Lovagja
Kolozsvár