Mikor és hogyan fogalmazódott meg az ötlet, hogy elinduljatok a Budapest-Bamako ralin?
Hiriczkó Sándor vetette fel az ötletet először két és fél évvel ezelőtt egy tábortűz körül, akkoriban szinte elérhetetlen álomnak tűnt. Utána kezdett kikristályosodni, és végül 2012 végén fordult komolyra. Ennek kapcsán kimentünk tavaly január 24-én a budapesti startra, megnéztük, hogy az autók hogyan vannak felszerelve. Nagyon megkapó és adrenalindús volt a látvány. És rövid idő, egy hónap alatt összeállt a csapat.
Miért tűnt elérhetetlennek, hogy elinduljatok?
Egyrészt leautózni oda számomra még mindig elég meredeknek tűnik: Afrika országain átautózni úton, dűnék közt, tengerparton óriási kihívás számunkra. Marokkónál érkezünk a fekete kontinensre, majd Nyugat – Szahara és Mauritánia következik azzal a veszélyes tengerparti szakasszal együtt, ahol csak apálykor lehet átkelni. A folytatásban Szenegál következik, érintjük Dakar városát, a híres verseny végpontját, ezután pedig vár még ránk egy több mint ezer kilométeres út Gambia fővárosáig, Banjuig. Az út nagy részét terepen tesszük meg, hiszen túra kategóriában indulunk.
Miben különbözik a verseny és túra kategória?
A túra kategóriában naponta kitűzik a koordinátarendszerben azokat a pontokat a sivatagban, amelyeket érinteni kell. Sok helyi segítségünk nincs. Ez nem olyan, mint a Dakar-rali, nem szervezett verseny, ahol helikopterrel mentenek vagy szervizcsapat áll az autók mögött, hanem már itthonról úgy készülünk fel, hogy ha bármi történik, útközben tudjuk helyrehozni: el vagyunk látva alkatrészekkel, szerszámokkal, amivel a javításokat végre tudjuk hajtani.
Kik alkotják a csapatot? Milyen tapasztalattal rendelkeztek?
A csapat tagja mind erdélyiek: Alexandru Manole Máramarosszigetről csatlakozott, több mint tíz éve enduro motorral versenyzik, és több belföldi versenyen is részt vett; Hiriczkó Sándor és Hosszú János Zilahról. A motorosok közül kiemelném Oláh Lászlót, aki több ízben Románia bajnoka volt. Az autóban Kovács Attila, Bakos Norbert és jómagam ülünk és vezetünk majd. Tapasztalatunk a terepezés terén visszanyúlik 2005-ig, amikor megvásároltunk az első terepjáróinkat, és azóta folyamatosan járjuk Románia hegyeit.
Hogyan készültek?
Egyrészt meg kellett teremtenünk az anyagi feltételeket a járművek magvásárlására, azok felújítására, támogatókat kellett keresnünk. Másrészt mentálisan el kell fogadnunk azt, hogy olyan vidéken autózunk, ahol nincs törvény, vagy nem tartják be, ezért bármi történhet, mindenki magára és társaira van utalva. Az elmúlt három hónapban Kovács Attilával az autó felfüggesztését darabjaira szedtük és teljesen felújítottuk, hogy lehetőleg ne a Szahara közepén kezdjük el gondolkodni, hogy hogyan cseréljünk ki egy csapágyat vagy egy féltengelyt. Továbbá az elmúlt hónapokban részt vettünk két kalandralin: Magyarországon a Budapest – Makó, valamint a Torockói ralin.
Mit kell tudni a Bestiáról, melyek a paraméterei?
Az eddigi egyik legmegbízhatóbb autó, az utolsó Land Cruiser, amit a Toyota igazán terepre gyártott. Három differenciálzár, léghűtő, dupla tank található benne, ezenkívül nem gyári a felfüggesztése, hanem ausztrál Old Man Emu futóműszetteket kapott, aminek következtében elnyűhetetlen. Az autó megjárta már egyszer Bamakót, kétszer részt vett a Transz Szahara ralin és volt Norvégia legészakibb pontján is. A nevét viszont már mi adtuk.
Milyen oltások ajánlottak a fekete kontinensre való belépés előtt? Mire kell különösen figyeljetek a testi épségetek megóvására érdekében?
Mindannyian reméljük, hogy megússzuk az ottani betegségeket, például az A- és B-típusú hepatitist, a sárgalázat, a tífuszt és maláriát. Utóbbit a legnehezebb megelőzni, hiszen szúnyogcsípés szinte elkerülhetetlen. A szúnyogriasztó spray megoldás lehet, ha nem felejtjük el befújni magunkat, de viszont belőle egy ládával. Az oltások beadását megkezdtük már kaptunk mind a hetet. Tudjuk, hogy nem szabad a kútból inni, nyers, főtlen ételt enni.
Mit fogtok inni és enni a 9000 kilométer megtétele alatt?
Ha eltévedünk, vagy nehéz helyzetbe kerülünk, akkor várhatóan lesz nálunk fejenként 20-25 konzerv, ezenkívül szárazkolbász, szalonna, hagyma. Én jól főzök, és remélem arra felé is találunk finom marhahúst és főzünk egy jó magyaros marhapörköltet. Azt tudom, hogy Marokkóban még lehet vásárolni civilizált körülmények között, az európai gyomornak is megfelelő ételeket, viszont attól délre még én sem tudom, hogy mit fogunk enni.
Melyik lesz a legveszélyesebb ország?
Marokkóban a legszebb és a legnehezebb a Merzuga – dűnerendszer, amely a világszinten az egyik legmagasabb dűnékből áll, 250 méter magas homokdűnék találhatók itt, amely gyilkos rész az autóknak, hiszen folyton „elássák” magukat. Ilyenkor ki kell venni a homokvasat, kiásni az autót, az is előfordulhat, hogy az ember egy nap alatt csupán 40 kilométert halad. Ezenkívül Szenegálban nagyon meleg lesz, várhatóan 38 Celsius-fok környékén. A szavannán pedig az állatok jelentenek veszélyt.
Hol fogtok tudni tankolni?
Az autónk speciálisan hosszú utakra volt kiépítve, ezért két üzemanyagtartállyal rendelkezik, és 1700 kilométert tudunk haladni egyetlen tankolással. Az autóra továbbá fel van szerelve két üzemanyagtartály, amelyekben a motorkerékpároknak viszünk benzint. A motorosokkal többnyire egyszerre fogunk haladni, abban az esetben nem, ha kevésbé homokos vagy köves utat választanak. Nagy teljesítményű CB-rádió és bluetooth fejhallgatók segítségével menet közben is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot egymással.
Lesz alkalmatok pihenésre?
Az alvás valószínűleg luxus lesz, de vettünk hét egyszemélyes sátrat. Érkezéskor az autók körbeállják a tábort, és a tábortűz köré gyülekezik minden nemzet fia. Az utunk során négy éjszaka lesz szállásunk szállodában, ahol örülnénk ha lenne víz.
Rögzítitek a nagy kalandot?
A Sapientia Erdélyi Tudományegyetem Filmművészet, Fotóművészet és Média szakja a rendelkezésünkre bocsát egy filmfelszerelést, amellyel HD minőségben filmezhetünk. Tudtunk szerint az első dokumentumfilm fog elkészülni erről a versenyről. Mindezek mellett a két GoPro kamerát szerelünk az autóra, amely az útról és a tájról fog menet közben képeket megörökíteni.
A Budapest-Bamako ralit a legnagyobb jótékonysági futamként tartják számon...
Szintén a Sapientia egyetem támogatásával irodai felszereléseket fogunk eljuttatni Gambiába. Sikerült személyesen felvennem a kapcsolatot az ottani emberekkel, és két iskolát támogatunk, ahol az elemi osztályosok többnyire írószereket, tanszereket kapnak, két kórházba számítógépeket viszünk, ahogy a gambiai egyetemre is. Hiriczkó Sándor fogászati rendelőjének régi felszerelését is egy ottani fogorvosnak ajánlotta fel. Mindezek mellett ismerősök által rengeteg játékot gyűjtöttünk össze, amelyeket a Bestiával viszünk, és remélve, hogy örömet szerzünk az ottani gyerekeknek.
Mire számíttok indulás után?
A korábbi indulók beszámolóiból egyértelműen kiderül, hogy indulás után meg fogunk nyugodni. Most a csapat minden tagja azért izgul, hogy nehogy valamit elfelejtsünk, azon gondolkodunk, hogy még mire lesz szükség, ez a rajtot követően azonban elmúlik.
Majd miután teljesítettük a futamot, négy nap pihenést követően indulunk vissza, remélhetőleg másik útvonalon, nyugodtabban, megállunk több nemzeti parkban, felkeresünk két francia kolóniát.
Megjelent a Szabadság 2014. január 23-i számában. Szerző: Háromszéki Eszter
Köszönet Deák Albertnek honlapunk népszerűsítéséért!
Az indulásról készült fényképek (forrás: szabadsag.ro, Fotós: Rohonyi D. Iván):