Emlékezzünk Török Sándorra

Kolozsvár 1959 Dec. 22. – Kolozsvár 2013. Júl. 7.

Oh távozol hát tőlünk, Te , kit annyian, hőn szerettünk . Kiért úgy lángolt a szívünk, most az égből tekintesz felénk... – énekelte a Kolozsvár - Hidelvi Földészek Kalandos társulatának a huszonnégy tagú négyszólamú férfikórusa a Kismezői Kalandos temetőben 2013. július 10– én délután. Ezúttal Török Sándort a társulat elnökét kísértük utolsó útjára és helyeztük örök nyugalomra, aki példamutató életével és munkásságával örökre beírta nevét az 1587 – ben alakult Idős és Ifjú Kalandos társaság történetébe.

Nagy feladatot vállalt magára , amikor elnökké válassztották és elvállalta a társulat irányítását. A közel 14 éves elnöksége alatt, elsősorban a szinte romokban heverő székházat kellett önerőböl használhatóvá tenni, amelyen az 1948 – as államosítás utáni idegenkezűség nyomai még ma is látszanak. A székház rendbetétele még ma is zajlik, de időközben, Török Sándor elnök közvetlen hozzájárúlásával évente rendszeresen megrendezték a hagyományos farsangi bált, az Anna bált, a szüreti bált és a szilveszteri mulatságokat is. Elnökünk, a veleszületett diplomáciai érzékének köszönhetően mindeddig megvédte a társulatot a szélsőséges politikai pártok megnyílvánulásaitól. Halála elött egy hónappal azonban meg kellett élnie a 2013 júniusi elején történt Kalandos temetői műemlékgyalázást is. Tartózkodott mindennemű belső és kűlső szélsőséges megnyílvánúlástól. Szélsőséges politikusok jönnek és mennek, de nekünk maradnunk kell! - szokta mondogatni.

Legfontosabb feladatának tekintette a Máramaros utcai székház rendbetételét és a Hóstáti hagyományok örzését és továbbadását az utánunk következő nemzedékeknek. A hagyományok ápolásában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Társaival együtt rendszeresen megszervezte a hagyományőrző bálokat. Ő maga is példát mutatva, minden adódo alkalommal, családjával együtt népviseletbe öltözött és a táncosokkal együtt ropták a hagyományos Hóstáti táncokat. Szerszámlakatos volt, de ezermesterként ismerték. Mint földész, kitűnöen megállta a helyét, olyannyira, hogy még másoknak is segített a földművelésben. Gyakran láttam a lomb erdő alatti földeken szántás közben, amint a traktorjával a gidres - gödrös terepen erejét és egészségét nem kimélve dolgozott.

A Kolozsvár – Hidelvi Földész Kórus tagjaként rendszeresen eljárt a székházban tartott hétfő esti próbákra. Mindig mellettem volt a helye a basszus szólamban. Végtelenűl szerény ember volt. Mikor vendégszereplésen voltunk, habár alacsonyabb volt nálam, szerénységből soha nem akart az első sorban szerepelni. Minden alkalommal csak nagy nehezen győztem meg, hogy álljon az első sorba, pedig a helye a mindennapi életben is az első sorba illett.

Török Sándor elment közűlünk de szívünkben örökké élni fog, mint egy maroknyi népcsoport megmentője, aki a történelem viharaival dacolva átmentette egy kis Hóstáti népcsoport hagyományait és annak székházát a XX. – ik századból a XXI. – ik századba.

TULOGDI JÓZSEF